Képzelt riport egy nebáncsossal

Riporter (R): A magyar oltási szakemberek azt állítják, hogy a kötelező oltások vívmánya nemzeti kincs, olyan mint a termőföld, a tokaji bor, vagy a gyógyvizek és ezért védelmet, támogatást kellene, hogy élvezzen. Már megbocsásson, de hogyan jön ahhoz egy civil, egy laikus kezdeményezés, hogy az ebben a kérdésben évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, a széleskörű szakma által elismert tudományos tekintélyekkel szembeni kampányt folytat? És ez az egyesületüknek még messze nem elég, hiszen olvasva a www.nebancs.hu-t azt tapasztalhatjuk, hogy kifejezetten le akarja az embereket beszélni az oltások beadatásáról.

Ismét csak elnézését kérem az erős kifejezésért, de őszintén fogalmazva az ember nem is tudja, hogy itt őrültekkel, vagy tudatos ártani vágyókkal van dolga. Nem gondolja, hogy az egyesületnek ez a tevékenysége a demokratikus szabadságjogokkal való visszaélés, közveszély okozásának kísérlete?

Nebáncsvirág Egyesület (NE): Kérem engedje meg, hogy mielőtt ezen utóbbi kérdésére válaszolok néhány helyreigazítást tegyek a felvezetőben megfogalmazott kijelentéseiről. Az igaz, hogy több úgynevezett oltás-szakértő szájából hallani már, hogy a kötelező oltási rend Magyarországon a nemzeti kincs kategóriájába tartozik. Azt javaslom, hogy ennek eldöntését bízzuk inkább a hallgatókra, nézőkre. A Nebáncsvirág Egyesület honlapján található írások nem egységesek a megalapozottságukat illetően, de azt hiszem, hogy ez természetes, hiszen jó esetben is az igazsághoz csak közelítünk, az ismeretek gyarapodnak, egyes megállapításokról kiderül, hogy tévesek. Ebben a kérdésben tehát ugyan úgy állunk mint az akadémikus tudomány. Csak egy példa: tudja azt ön, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy egy jó ideje forgalomban lévő gyógyszert kivonnak a forgalomból, mert sokkal több halálos mellékhatást okoz, mint ahogy addig hitték? Sokszor előfeltevésekre van szükség a továbblépéshez. A bizonyítás csak később történik. Szóval vannak olyan írásaink, amelyek az egyesület úgymond hivatalos álláspontját képezi: ide tartoznak az egyesület saját kutatási eredményei, magyar nyelven is elérhető, de eddig a hivatalos körök által nem hangoztatott tények, valamint a megbízható neves külföldi szaksajtóból származó, az oltások hatásairól, mellékhatásairól – általunk lefordított – és a kérdést új megvilágításba helyező cikkek. A honlapunk e fő feladata mellett teret enged azon megalapozott feltételezéseknek is, melyek az olvasót további vizsgálódásra ösztönzik. Emellett egy honlapnak természetesen biztosítania kell a vélemények megjelentetését is. Igyekszünk is, hogy a honlapunkra látogató előtt nyilvánvalóvá váljanak e kategóriák. Visszatérve a kérdésre: az egyesület elgondolkoztatni akar, kutatásra és egyéni mérlegelésre ösztönöz, azt szeretné, ha a magyar szülőket nagykorúnak tekintenék ebben a hazában és rábíznák a felelősségteljes döntés lehetőségét. Eleddig annyi látható biztosan, hogy az oltások alkalmazása nagyon sok eddig megválaszolatlan kérdést vettet fel. Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek megnyugtató válaszok, addig a kötelező oltási rendszer antidemokratikus és alkalmas közveszély okozására és nem az aki ki meri mondani ezeket a problémákat. Aki persze rá akarja magát bízni, valamely tekintélyre, mi nem fogjuk ellenezni. Úgy gondolom, hogy ennek a szabadságnak a biztosítása bőven belefér a demokráciába és nem irányul senki ellen.

R: Igen, szép dolog a szabad választás, de miért nem hisznek az ÁNTSZ-nek, amikor azt mondja, hogy az oltás kockázatai jóval csekélyebbek, mintha nem adják be az oltást. Addig nagyon könnyű az oltások ellen kampányolni, amíg nincsenek járványok. És miért nincsenek járványok? Mert oltunk. Eddig már általános iskolában eljutottunk, nem? Vagy önök éppen akkor betegek voltak és azért maradt ki ez a lecke?

NE: Ott voltunk, mi is így nőttünk fel, végeztük el a főiskoláinkat, egyetemeinket, az orvosit is, lettünk szülők, gyakorló orvosok. A saját tapasztalatok nagyon keservesek tudnak lenni. Egy anyának nem lehet elmagyarázni, hogy az egészséges gyermeke, aki szépen fejlődött, beszélt, majd az egyik oltás utáni néhány órában megváltozott a tekintete, már nem nézett a szüleire és az azt követő hónapokban elfelejtette, hogy mit tudott mondani. Elvitte vizsgálatra, ahol elmondták az anyának , hogy a fiának egy genetikai betegsége van, autista. Nos ezt nem lehet egy szülőnek beadni. Az a szülő ezt nem hagyja annyiban, kutatni fog, hogy mi lehetett ennek az oka és megpróbálja meggyógyítani a gyermekét. És láss csodát, ma már egyre több „ genetikai beteg” nem genetikai módon meggyógyítható. Hát nem furcsa ez?

De hogy lássuk milyen nagyságrendű ez a probléma : Magyarországon megközelíti a 100 ezret az autisták száma. Sajnos a pontos statisztikákat a KSH nem közöl, az egészségbiztosító pedig csak horribilis összegekért bocsátotta volna a rendelkezésünkre. Az autizmus valójában egy szűk szelete az oltások mellékhatásainak. Persze nem azt mondom, hogy kizárólag az oltások tehetők felelőssé az autizmusért, de azt határozottan állíthatom, hogy nagymértékben hozzájárulnak, hiszen itt egy soktényezős betegségkialakulással van dolgunk. Az autizmuson kívül egyéb viselkedészavarok, idegrendszeri betegségek, mint például a sclerosis multiplex, ízületi betegségek, krónikus allergiás és gyulladásos légúti-, valamint bélrendszeri betegségek, és a fiatalkori cukorbetegség hozhatók összefüggésbe az oltások káros hatásaival. Lassan ott tartunk, hogy nem lesz Magyarországon egészséges ember, olyan ember, aki idült betegsége miatt nem szorulna gyógyszerszedésre.

R: Azt mondja, hogy ezzel és ezzel a betegséggel összefüggésbe hozható. Jó. De mi a bizonyíték, hogy valóban az okozza, hiszen ezen betegségeket lehetne a modern kor számos más ártalmas hatásával is összefüggésbe hozni, mint például a szennyezett levegő, vagy az élelmiszer adalékanyagok.

NE: Vannak konkrét esetek, ahol bíróság tartotta bizonyítottnak az oltási károsodást, ezek külföldi honlapokon elérhetőek. Az általános érvényű bizonyítékokkal kapcsolatban két probléma merül fel. Az egyik az, hogy nem végzik el az államok azokat a nagyszabású gondosan megtervezett oltás-mellékhatás vizsgálatokat amelyek a kérdést feketén -fehéren megválaszolnák. Azt hiszem érthető, hogy ilyen vizsgálatot gyógyszergyár nem fog felvállalni. Dupla vagy semmi játék. Talán ők tudnák előre a végeredményt... Mindenesetre tény, hogy nem vizsgálják egy oltóanyagnál sem, hogy vajon azok a gyermekek, akik megkapnak bizonyos oltásokat, vajon jobb egészségnek fognak-e örvendeni a következő években, évtizedekben, mint azok, akik nem kapják meg ugyan ezeket az oltásokat. Ismétlem, ilyen vizsgálatokkal nem rendelkezünk. Akkor mi alapján teszik kötelezővé? Hát nem az egészségi állapot a legfontosabb? Mennyiben érdekli az az édesanyát, hogy gyermeke oltástól, vagy az oltással kivédhető betegségtől kerül egy életre tolószékbe? Nem ez a kérdés, hanem az, hogy tolószékbe kerül-e vagy nem? Ezt sajnos a hivatalaink nem látják be. Másrészt tudjuk, hogy az orvosnak jelentenie kell, ha mellékhatást, kivált, ha oltási mellékhatást észlel. Az ÁNTSZ büszkén hirdeti, hogy Magyarországon jóval csekélyebb a jelentett mellékhatások száma egymillió főre vetítve, mint például az Egyesült Államokban. Tudni kell, hogy gyakorlatilag azonos oltóanyagokkal oltanak mindkét országban. Hát akkor hogy van ez? Úgy, hogy a magyarországi mellékhatás-jelentési hajlandóság messze az amerikai alatt van, amely egyébként becslések szerint az összes eset hozzávetőleg 10 %-át teszi ki,mármint a jelentett esetek. De ez még mindig nem minden, hiszen ha egy háziorvos úgy tapasztalja, hogy az oltás után néhány hónappal, vagy évvel lappangva kialakult krónikus betegség, mint például cukorbetegség, vagy autizmus összefüggésbe lehet az oltással, akkor mi történik a jelentésével, amelyet visszaküld feldolgozásra? Feldolgozzák, újra papír lesz belőle. Igen, mert nem felelt meg a mellékhatások kivizsgálása előzetes feltételeinek, mondjuk annak, hogy az az epilepszia nem 4, hanem 6 hétre jelentkezett az oltástól számítva, vagy hogy cukorbeteg lett és nem fejhangon síró, mert ez utóbbit, ha három napon belül van akkor vizsgálnák. Szóval az a baj, hogy semmilyen ésszerű indok nincs arra, hogy ezen oltás utáni eseményeket ne vizsgálják ki. Mondom ezt annak ismeretében, hogy statisztikailag nagyon is pontosan kimutatható, és ki is mutatták, hogy ez, meg ez az oltás növeli ennek és ennek a betegségnek az előfordulási arányát. Tehát az összefüggés konkrétabb, mint a szennyezett levegő hatása

R: Ha esetleg kimutatható is, hogy az oltásoknak van valamelyes kockázata a későbbi egészség alakulására, akkor is számba kellene venni, hogy azokban az időkben amikor még nem rendelkeztünk ezekkel az oltásokkal, az emberek nagyon nagy része nem érhette meg azt az életkort, amikorra ezek az állítólag az oltások számlájára írható betegségek kialakulhattak volna, hiszen meghaltak e rettegett fertőzésekben, melyek mára, az oltásoknak hála eltűntek. Ily módon még mindig az oltások javára billen a mérleg nyelve, nem? Másrészt nem túl etikus, ha ezt felismerve önök kibújnak a felelősség alól: a védelmet és az ezzel együtt járó oltási kockázatokat a beoltottakra hárítják, míg a nyájimmunitásból eredő hasznot -azaz hogy a sok beoltott távol tartja a kórokozókat a nem védett egyénektől - lefölözik.

NE: Fontos kérdéseket feszeget. Az iskolában tanítják, de úgy látszik nem elég hangsúlyosan, hogy ezeknek a fertőző betegségeknek az eltűnéséhez, bizony nem csak az oltásokra volt szükség. Hiszen e fertőző betegségek alapjai mindig a nagy éhínségek, háborúk, természeti katasztrófák, és nem utolsó sorban a nem megfelelő higiéniás viszonyok voltak. Gondolja csak meg mit jelent a szemétszállítás, a nagyvárosok csatornázása, a vezetékes ivóvíz, mosott váltóruha, a fertőző betegek elkülönítése és a többi környezeti változás milyen nagymértékben befolyásolta az ezen betegségekre való fogékonyságot, illetve túlélést. Ragyogó példa erre a kanyaró. Az ÁNTSZ irányából gyakran elhangzik a vészjósló fenyegetés:: „ha elmaradnak az oltások, akkor hamarosan kanyaró járványok törnek ki, melyek jelentős halálozással járhatnak, mint ahogyan a szabadon oltó államokban manapság meg is történik”. Átnézve a korabeli jegyzőkönyveket, megállapítható, hogy a kanyaró, csak erősen legyengült szervezetben súlyos, akár halálos lefolyású betegség. Rendelkezünk svájci adatokkal is, ahol olyan nagy nyomor nem igazán volt sohasem, mint más, sokat szenvedett országokban. Az ottani statisztikák egyértelműen mutatják, hogy kanyaróban a tbc-s betegek haltak meg. A fogékonyság egy kis hozzáértéssel megállapítható. A különböző fogékonyságú embereket egyénileg, individuálisan kell kezelni, azt kell védeni, aki fogékony. Nem szabad nivellálni az embert, mert veszélyes az. A Nebáncsvirág Egyesület tehát nem az oltások ellen van: nagyon is lehetséges olyan helyzet, amikor indokolt az oltás. De ezt felülről, a pácienstől több száz kilométerre és évtizedekre előre nem lehet előírni, vagyis hogy nem szabadna. Helyben kell a döntésnek megszületnie, hiszen nem vagyunk egyformák. Visszatérve az oltással kivédhető fertőző betegségek halálozására. A statisztikák egyértelműen megmutatják, hogy a tuberkulózis, a torokgyík, a merevgörcs, a kanyaró, a szamárköhögés okozta halálozás, már jóval ezen oltások bevezetése előtt csökkent. Hogy klasszikusokat idézzek, nem kicsit, nagyon! Úgy 80-95 %-nyit a megelőző 50-100 évben. Azt már tudományos körökben is elismerik, hogy ezen fertőző betegségekből eredő halálozás nem az oltások érdeme. Ebből a nézőpontból szemlélve is az oltások felé billen a mérleg nyelve?

R: Rendben fogadjuk el, de...

NE. Bocsánat. Kérdés volt, de még nem fejeztem be a választ. A nyájimmunitás. Ez is egy bevett fogása az adópénzünkből eltartott hivatalainknak. Nagyon jó ez a fogalom arra, hogy megnyerje magának azt a nagyon sok önzetlen embert, aki csak a többi ember védelmében adatná be gyermekének az oltást. Ez a szolidaritás. A fogalom nagyon magas rendű. De az oltásokkal nem rokon. Ugyanis az utóbbi időkben egyre több tudományos lapban jelenik meg vizsgálat az oltások hosszútávú hatékonyságáról, azaz arról, hogy milyen erős immun-emlékezete van a szervezetnek. Ezek az újabb kutatások kimutatták, hogy például a szamárköhögés elleni oltás „emléke” három évnél tovább, csak nagyon kevés emberben mutatható ki. És így van ez – bár valamivel hosszabb távon az élő vírust tartalmazó oltásokkal is. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy mi erre az ÁNTSZ oltásügyi vezetőjének a reakciója? Felnőtteket is újra kell oltani legalább 10 évenként. Kár, hogy a riporter nem kérdezte meg tőle, hogy akkor hol marad a nyájimmunitás. Hiszen pontos mérési adatok híján, e vizsgálatokra alapozott becslésekből kell kiindulnunk, amikor meg akarjuk tudni, hogy vajon ma Magyarországon hány százaléka lehet az embereknek védett például szamárköhögés, gyermekbénulás, vagy torokgyík ellen? Nem nehéz kiszámolni, hogy jóval kevesebb mint 50 %. Mit mondanak a nyájimmunitásról? Akkor véd, ha több mint 95% oltva van. Nos a következő kérdés az, hogy miért nincs ma Magyarországon sem torokgyík, sem szamárköhögés, sem gyermekbénulás-járvány, hiszen tudjuk, hogy az előbbi kettő toxint termelő baktériuma jelen van a népesség jelentős részében. Hogyan is állunk akkor a nyájimmunitással?