A természet gyógyít...ha hagyjuk

 

     Mandulagyulladás

Medicus curat, natura sanati – hangzik a régi mondás,

vagyis az igazi orvos felismeri a természet gyógyító erőit,

azokkal együttműködik, hatásukat segíti... és nem megakasztja.

A mandulagyulladás kezelése a házi-gyermekorvosi gyakorlatban rutinfeladat. Manapság már olyan gyógyszerekkel rendelkezünk, amelyek birtokában már szinte az sem szükséges, hogy az orvos belenézzen kis betege torkába.

 

 

 

-- Mi a panasz? - kérdezi az orvos.

-- Három napja náthás, tegnap óta fájlalja a torkát és belázasodott – feleli a szülő.

--Tüszős mandulagyulladás – feleli az orvos rá sem nézve a gyermekre.

-- Mennyire tapasztalt ez az orvos! – gondolja a szülő félszegen – vizsgálat nélkül is kész a diagnózissal.

-- Ebből az antibiotikumból vegyen be naponta kétszer egy tablettát és jöjjön vissza három nap múlva – mondja, miközben átnyújtja a receptet.

    Jobb esetben még hozzáteszi,    hogy valamilyen probiotikumot is adjanak a gyereknek.

-- Jöjjön a következő – szólal meg az asszisztens.

Valóban ilyen sokat fejlődött az orvostudomány, hogy már nem kell fáradoznunk egy egyszerű mandulagyulladással, mert az antibiotikum mindent megold?

 

 

 

Mit mond el és mit nem az orvos a szülőnek?

 

Gyermekkorban a heveny mandula-gyulladások többsége vírusos betegség. A kisgyermekek úgynevezett tüszős mandulagyulladása is – a legtöbb esetben – vírusos betegség következménye. Az orvos alapos vizsgálat alapján sem lehet biztos a kórokozóbani. Ezzel együtt mindkét betegség a legtöbb esetben magától meggyógyul pihenés és diéta mellett 5-8 nap alatt. Szövődmények nagyon ritkán alakulnak ki. Ezek közül az egyik lehet a mandula körüli tályog. Amennyiben tályogosodás jelei mutatkoznak, gyógyszeres vagy sebészi kezelés szükséges. (Tályogosodásra gyanús, ha a mandulagyulladás lezajlása után napokkal féloldali torokfájdalom, nyelési panaszok, fokozódó szájzár, magas láz alakul ki.) Máskor a betegség látszólag meggyógyul, de hetekkel később egy második betegség alakulhat ki, vesegyulladás, vagy ízületi gyulladás a ritka reumás láz részeként. Ezek a betegségek kizárólag a Streptococcus nevű baktériummal kapcsolatban jöhetnek létre, valószínűleg egy allergiás folyamat során. A reumás láz jól gyógyítható betegség. A Streptococcus eredetű második betegségek ma már sokkal ritkábbak, mint évtizedekkel ezelőtt voltak, de azért számolni kell velük. Szinte kizárólag zárt közösségekben élő leromlott egészségű emberekben alakul ki. 4 évesnél fiatalabb gyermekekben gyakorlatilag nem fordul elő reumás láz, mivel a kisgyermekek immunrendszere nem képes ilyen reakció kialakítására. Gyermekkorban a torok és mandulagyulladások 15%-ával hozható összefüggésbe a Streptococcus. Mégis nagyon gyakran az orvos a szakma szabályai szerinti kiegészítő vizsgálatok és mérlegelés nélkül antibiotikumot ír. Ez nyilvánvalóan sok kárt okoz a túlnyomórészt indokolatlan gyógyszer-felírásokkal.

Heveny streptococcus fertőzést követő vesegyulladás

Tünetek: a fertőzés gyógyulását követően hirtelen jelentkező vérvizelés, vizenyőképződés (ödéma) vizelet-megkevesbedés.

Előfordulása: Az utóbbi időben kifejezetten ritka. Főként gyerekkorban, de 3 éves kor alatt alig fordul elő.

Terápia: általában nem igényel.

Gyógyulás: Az esetek 95%-ban spontán gyógyulás egy hónapon belül.

Szövődmények: ritkák, jól kezelhetők.

Reumás láz

Tünetek:izületi fájdalom+gyulladásos jelek, szívpanaszok, bőr alatti csomók, rángatózás (chorea) Előfordulás:leggyakrabban 5-15 éves korúakban, zárt közösség-ben, rossz szociális helyzetben
Terápia:penicillin, gyulladás-csökkentők
Gyógyulás: általában teljes Szövődmények: szívbillentyű betegség visszamaradhat

                                                           

                                                              Az akadémikus orvoslás dilemmái

A szakma szabályait betartó orvos esetében viszont mi a helyzet? Öt tényező (köhögés, megnagyobbodott nyirokcsomók, láz, gennyes mandulák, életkor) alapján az orvos valószínűséget állapít meg. Ez a módosított Centor skála. Eredménye megadja, hogy

      1. antibiotikum szükséges

      2. antibiotikum nem szükséges.

      3. torokkenet-tenyésztés szükséges az elbíráláshoz.

Te Tehát kétes esetekben tenyésztés szükséges, melynek eredményére néhány napot várni kell. Azonban nincs semmi sürgető, mert ha egy Streptococcus fertőzést 7 napon belül kezdenek el antibiotikummal kezelni és az antibiotikumot végig szedi a beteg, akkor is megelőzhetők a szövődmények. A streptococcus torokkenetből való kimutatására már évek óta léteznek viszonylag megbízható és elfogadható áru, 5 perc alatt eredményt adó gyorstesztek is. A módosított Centor skála alapján, mivel valószínűségi eredményt ad, még mindig nagyon sok beteg kap indokolatlanul antibiotikumot és sok olyan is van, akinek a szakma pillanatnyi szabályai szerint adni kellene, de nem fog kapni, mert nem abba a csoportba került. Ezen módszerek használata mégis csökkenti valamelyest az antibiotikumok káros alkalmazását.

Mi az oka ennek a bizonytalanságnak? Az egyik az, hogy gyulladásos torokból kitenyésztett Streptococcus sem bizonyítja e baktérium megbetegítő szerepét, mivel nagyon sok torokban gyulladás keltése nélkül telepszik meg ez a baktérium, évtizedekig ott lehet a normál flóra részeként mindenféle káros hatás nélkül. Azaz egy „Streptococcusos torokban” gyakori lehet egy vírusos mandulagyulladás. Tehát a Streptococcus jelenlétének nincs szoros köze a betegséghez. Ellenanyag meghatározásos vizsgálat, azaz vérvétel jöhet szóba kétes esetben. Segítségével dönthető el, hogy a Streptococcus volt-e a gyulladás kiváltója. Azonban ez a vizsgálat még reumás lázban is csak 80%-os valószínűséget ad. Kényszerűen következetlen tehát az a javaslat mely szerint, ha a torok-kenet Streptococcus pozitív, akkor antibiotikum felírása javasolt.

Azonban ennél tovább jelenleg nem jut az akadémikus orvoslás.

E gyakorlattal kapcsolatban azonban felmerülnek további kérdések:

Meghatározó amerikai orvostársaságok szerint 1 reumás láz megelőzéséhez 3000-4000 Streptococus torokgyulladást kell antibiotikummal megfelelően kezelni. Ehhez képest az antibiotikumok mellékhatásai között a hivatalos gyógyszerismertetőkben számos hasonló súlyosságú betegséggel találkozunk, közel azonos, vagy ismeretlen gyakorisággal feltüntetve. Nem ismert olyan vizsgálat, amely a gyógyszer-mellékhatásokra is kiterjedt volna, azaz feketén-fehéren kijelentené, hogy valóban egészséghasznot jelent-e a közösségnek az a 3000 indokolatlan antibiotikum felírás. A rendelkezésre álló adatok ismeretében viszont kikövetkeztethető, hogy a jelenlegi gyakorlat többet árt, mint használ.

  1. A betegség előfordulása már az antibiotikumok bevezetése előtt csökkent; ennek oka minden bizonnyal az általános egészségi, higiénés, szociális helyzet javulása volt. Hogyan célszerű tehát megelőzni a további eseteket?

  2. További nehézséget jelent, hogy a reumás lázas betegek kikérdezése során gyakran kiderül, hogy előzetesen nem volt torokfájdalmuk. Ekkor az orvoshoz fordulás oka az ízületi fájdalom, a kiütés, vagy a bőr alatti csomók megjelenése.

  3. Egy újabb vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy az antibiotikum kezelés nem csökkenti a vesegyulladás kialakulásának valószínűségét.               

 

                             Az antibiotikum felesleges használata egyben káros használatot is jelent

Mi történik egy antibiotikumos kezelés során? A beteg talán 3-4 nappal hamarabb jobban lesz, mint antibiotikum nélkül lenne. Csökken a fájdalma, elmúlik a lázai Viszont a baktérium megkötése megakadályozza az immunrendszert a megfelelő védelem kialakításában. A következmény az lesz, hogy az első adandó alkalommal újrakezdődik a betegség. A penicillin megakadályozza az antitestek kialakulását.

Az antibiotikumok ezen túlmenően felborítják a normálflóra egyensúlyát.

Szükség volna a használatot, csak a szükséges esetekre korlátozni. Ez mind a gyermek jelen és jövőbeli egészsége, mind az egész közösség érdekében fontos, hiszen az indokolatlan antibiotikum-használat növeli a baktériumok ellenálló képességét az antibiotikumokkal szemben. Ha később igazán nagy lesz a baj, akkor már nem fogunk hatékony gyógyszerekkel rendelkezni ellenük. Az igazán szükséges eset amikor a szervezet önerejéből nem tud megbirkózni a fertőzéssel és az közvetlenül veszélyeztet egy fontos szervet, vagy akár az életet, amilyen például egy kiterjedt tüdőgyulladás, vagy vérmérgezés.(szepszis).

 

                                                  Az orvoslás elméletei

Az akadémikus orvoslásban erős a törekvés arra, hogy egy tudós csoport ajánlásokat tegyen a kezelőorvosnak, mintegy szamárvezetőt, mely kisebb-nagyobb határozottsággal kijelenti, hogy mely betegséget miképpen „célszerű” kezelni. Ezek az ajánlások egyre inkább korlátozzák az orvosok szabadságát. Az ajánlásról azonban idővel kiderül, hogy újításra szorul. Például a tüszős mandulagyulladásnál maradva, nem egyformán kell kezelni mindegyiket, hiszen a vírusos betegségre nem hatékony, sőt káros az antibiotikum. Létrehoztak ezért egy kritériumrendszert, mely alapján 2-3 kórképre szedik szét az addig azonosnak gondolt betegséget. Azonban egy idő után újabb finomításra szorul a rendszer, mert kiderül, hogy vannak kivételek. A kivételekre vonatkozó új ajánlásokkal, pedig garmadával „születnek újabb betegségek”, betegség-okok . Ez a folyamat már sok évtizede, vagy évszázada tart, mégsem jut el odáig a tudomány, hogy valójában nincs két tökéletesen egyforma betegség. Mint amiképpen nincs két teljesen egyforma beteg ember sem. Azaz a betegséget nem lehet elválasztani a beteg embertől. Az individuális megközelítés szerint azonban nem létezik olyan betegség, hogy „tüszős mandulagyulladás”, mert ez csak egy tünet. Azt jelenti, hogy a torokmandula árkaiban lepedék képződik, bizonyos gyulladásos jelek mellett. Az egyik ilyen tünettel rendelkező beteg azt fogja mondani, hogy a torokfájását a hideg ital enyhíti, a másik azt fogja mondani, hogy a meleg ital enyhíti, a harmadik esetleg azt, hogy nem is fáj a torka, hanem csak köhög, lázas és sokat hányt. Ezek egy része persze szubjektív, azaz nem mérhető jellegzetesség, mindamellett ha egyértelműen megállapítható, akkor nem a „tüszős mandulára”, hanem a beteg emberre jellemző. Az akadémikus orvoslás amikor ezeket az egyéni jellegzetességeket nem veszi figyelembe, mert mint mondja nem a betegségre jellemzőek, akkor egy fikcióra alapoz. Ugyanis a valóságban nem találni olyan beteget, akinél kizárólag a tankönyvi tünetek fordulnak elő és semmi más. Erre a felvetésre az akadémikus orvoslás válasza az, hogy például egy mandulagyulladás esetén nem tartozik a betegséghez, hogy a páciens kívánja-e a savanyú uborkát, vagy nem. Azonban attól, hogy nem tudjuk és nem vizsgálhatjuk, hogy mi az összefüggés a savanyú uborkához való megváltozott viszony és a mandulagyulladás között, még nem jelenti azt, hogy nincs összefüggés. Egy egyetemet nem végzett beteg mindenesetre elmondja, hogy a betegsége óta lett efféle kívánóssá. Ez egy nyilvánvaló oki összefüggés, amelyet az akadémikus tudomány nem tud az eszközeivel vizsgálni. Nem marad számára tehát más annál, minthogy önkényesen kijelenti, hogy mely tünetek származnak magából a betegségből és mely tünetek nem. Azért kell újra és újra felülbírálnia magát, mert nem látja, hogy az alapfeltevése helytelen. Több mint kétszáz éve az az akadémikus orvoslás feltételezése, hogy ha megtalálja a betegségek végső okát, akkor végre meg lesz az esélye a valódi oki kezelésnek. Az etiológia (a betegség oka) kutatásának egyik kezdeti eredménye a baktériumok, vírusok felfedezése volt. Ma már feltérképezték a teljes DNS-t és még mindig nem jutottak el a végső okig. Nem is juthatnak el, mert az emberi szervezet működése ember számára nem megismerhető. A betegség-ok mindig rejtve marad. Őt magát nem láthatjuk, nem mérhetjük, nem érzékelhetjük, mert egy dinamikus tényező, egy erőhatás, nem pedig materiális szubsztancia. Azonban a hatása tudományos pontossággal észlelhető; mely tünetet észrevesz az orvos a betegen, vagy amit a beteg elmond, mint belső állapotának problémáját (panasz). Nagy felfedezés volt, hogy a gyógyításhoz nem szükséges megismerni az okokat. Hahnemann azt írja: „Az emberi bensőben nincs olyan gyógyítható betegség, és nincs olyan láthatatlan kóros elváltozás, amely ne kórjelek és tünetek által ismertetné meg magát” A homeopátia törvénye egy általános természeti törvény, melynek segítségével a tünetek alapján megtalálható a megfelelő gyógyító szer. Hahnemann megállapításai az elmúlt kétszáz év ellenére máig érvényesek, nem szorultak javításra; sok ezernyi homeopata orvos és gyógyult beteg tapasztalata igazolja naponta.

 

                                                  Összefoglalás

Az akadémikus orvoslás mandulagyulladásra vonatkozó megközelítése számos ellentmondást tartalmaz, azonban ezen ajánlások betartása is jelentősen csökkentené a felesleges és káros gyógyszerfelírásokat. A mai orvosi gyakorlat a hivatalos ajánlások ellenére is kényelemből, vagy védekező alapállásból, esetleg a beteg elvárása alapján túlnyomó részben indokolatlanul alkalmazza az antibiotikumokat ezáltal feleslegesen megterhelve a beteg szervezetét, kockáztatva súlyos, nehezen gyógyítható mellékhatások kialakulását, nem beszélve a költségekről, melyek a családokat terhelik.

 

 

forrás:

http://www.lam.hu/folyoiratok/bmj/0003/20.htm

Nelson: A gyermekgyógyászat tankönyve Melania kiadó 1997. 750-755. o. 1189-1192. o.

Dr. Robert S.Mendelsohn: Gyermekorvos nélkül, Kétezeregy kiadó 158-170. o.

http://www.aafp.org/afp/2009/0301/p383.html

Fül- orr- gégegyógyászat szerk: Dr. Ribári Ottó Medicina 1990.

Samuel Hahnemann: Organon ,VI. kiadás, Magyar Homeopata Orvosi Egyesület

 

 

 

 

 

iAz orvos kezel, a természet gyógyít

i Kórokozónak mondjuk, de korántsem biztos, hogy az a kór okozója, de erről egy későbbi írásban olvashat.

i Ha a „kórokozó” baktérium és érzékeny az antibiotikumra. Vírusos betegségnél megmaradhat a láz. A lázcsillapítók hatására átmenetileg csökken a láz, de sokszor a hatás elmúltával törvényszerűen visszatér, hiszen a lázcsillapító nem a betegséget gyógyítja, hanem csak egy tünetet elfed.

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/orvosnal/cikkek/a_lazcsillapitasi_laz_csillapitasa/20080904164407.