Egy kis kísérlet az idealizmus igazolására, melyet mindenki elvégezhet.

Munkának, műalkotásnak valójában azt tekinthetjük, ha egy előzetes elvárásnak megfelelő alkotás születik. Azaz van egy cél, egy gondolat, mely megvalósításra vár. Létezhet fordítva? Vagyis, először elkészül egy munka, egy műalkotás és azután majd csak kiderül, hogy mire lesz jó? A legújabb művészeti irányzatok közül, persze előfordulhat ilyen eset, de ezeknek éppen az a deklarált célja, hogy a „céljáról” majd a közönség gondolkozzon. No hát akkor ez is egy előzetes cél, egy előzetes szellemi természetű valami nem? Tessék kipróbálni! Lesz abból valami valóban használható dolog, tárgy, vagy műalkotás aminek nem létezik előzetesen többé-kevésbé kidolgozott szellemi előzménye?

Ebben a világban, amelyben élünk, melyet meg tudunk tapasztalni igazolni tudjuk, hogy a dolog ekképpen áll, esetleg egy másik világban más törvényszerűségek lehetnének. A materializmus, viszont pont erre világra vonatkoztatja megállapításait. De ezzel még nem is volna baj, mert nagyon egyszerűen belátható, hogy hazugság. A baj akkor jön, amikor az idealizmus, a jólét az egyedül üdvözítő tudás álarcát ölti. Akkor már nem mindig könnyű felismerni a gyilkos hazugságait. Miért gyilkos? Mert az ember éppen a szellemi eredetétől, szellemi feladatától és eljövendő szellemi boldogságától fosztja meg. Megöli az üdvösségét.