Szent Damján

Miért éppen Szent Damján?

Mert az ember esendő. A rosszra való csábítás erős. Égi védelem nélkül lehetetlen megmaradni ember voltunkban. Kozma és Damján emellett nagyon szorosan kapcsolódik a magyarság küldetéséhez. Mit üzennek ők a Szent Koronán a királynak és a nemzetnek: Gyógyíts! (ne hódíts)

Ezzel a legmagasabb szintre emelt példaadásukkal szinte egyedül állnak az elmúlt évszázadok során Európában, sőt a világban. Hiszen a történelem megmutatja, hogy bár a nagy- és középhatalmak vezetői kereszténynek deklarálták magukat, mégis milyen távol voltak ezen eszmék gyakorlásától.

Szent Damjánt legtöbbször ikertestvérével Szent Kozmával együtt említik az írások. Amint a legtöbb iker élete, az övék is összefonódott azaz életük jelentős eseményeiben mindig egyszerre vettek részt. Legendájuk szerint vonzódtak a tudományok iránt, orvoslást tanultak és a kilikiai Égé városában ingyen gyógyítottak embereket és állatokat. Viszont, mivel keresztények is voltak egyúttal apostolaivá is váltak városuknak. A Diocletianus császár alatti keresztényüldözések alatt haltak vértanúhalált. A szentek nagy hatással voltak a magyar kultúrára is. Sokan tehetnék fel a kérdést, hogy nem kerülhetett volna fel a Szent Koronára más, „jelentősebb” szent, vagy egyáltalán miért éppen orvos, ráadásul kettő? A képek és a legendák megmutatják a válaszhoz vezető utat.

Honnan nyerte Damján és Kozma a szentségét? Mondhatnánk: Jézus iránt való szeretetüktől és hűségüktől. Igen és ez kinek az érdeme? Az Úré! És senki másé. Akkor pedig csak az Úr a szent és senki más. Helyesebb volna ezért úgy írni, hogy Szent vagy Uram Damjánban és Kozmában is. Köszönjük, hogy vigyáztok ránk.

Kell-e félnünk attól, hogy hitünket megvalljuk? 

Lehetne, de nem érdemes. Krisztus második eljövetele közel van. Ezen végidőkben válik el egymástól a búza és a konkoly. Hogy mi módon? Csak egy kérdés, amire a lélek nem tudja kikerülni a feleletet. Hogyan éltél szándékod szerint: másokért, vagy másokból? A számadás közel. Ezt az utolsó pillanatig nagyon sokan nem fogják elhinni. Aki hisz Jézus Krisztus feltámadásában, az hisz az evangéliumokban. Ott pedig nagyon súlyos szavak vannak leírva a hit megvallásáról és az ezért járó üldözésekről. Manapság nagyon sokan hajlamosak vagyunk ezekről megfeledkezni. A valódi hit csak e megpróbáltatások kiállása után nyeri el jutalmát. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Mi köze van Damjánnak a homeopátiához?

A homeopátia orvosi rendszerét Christian Friedrich Samuel Hahnemann (Meissen, 1755. április 10.- Párizs, 1843. július 2.) német orvos ókori-, középkori és kora orvosi ismereteit, esetleírásait és saját tapasztalatait felhasználva dolgozta ki. Az orvos ikerpár pedig a 3. században élt, így nem alkalmazhatták a hahnemanni módszert. Azonban a kereszténység felől mégis megközelíthetjük a kérdést.

Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Hallottátok a parancsot: „Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!”

Nos azon túl, hogy ma nagyon sokan – amint a homeopátia híveit is – elmebajosnak nézik az efféleképpen gondolkozót, egy kissé a tanítás felszíne alá szállva mit érthetünk meg. „Szemet szemért, fogat fogért”: első közelítésben ez a tiszta homeopátia, nem? Azon beteg ember szemszögéből vizsgálva azonban, aki a másik emberből és nem a másik emberért él (félreértés ne essék: a Krisztus-követő is lehet beteg ) a dolog éppen fordított állású. Hogy is érzi magát az az ember aki a másiktól elvesz, vagy a másikat bántja? Úgy, hogy őt meglopták, vagy megbántották. Erre jön válaszként az agresszió. (Úgy kezdődött, hogy visszaütött.) A ritka megrögzött gonosztevők kivételével – akik tudják, hogy gazemberek – a nem keresztényi emberek azt gondolják magukról, hogy igazságos az agressziójuk: a bántással, vagy kizsákmányolással éppen ki lesz egyenlítve a számla, így átmenetileg megelégszenek. Nem keresztényi embereknek nevezem azokat az embertársainkat, akik nem is próbálják élni a kereszténységet, hisz sokan vagyunk akik próbálják, de többnyire nem sikerül. Legtöbbször a hiba elkövetése után derül ki, hogy nem is így kellett volna tenni. Ez az örökös elbukás és felkelés, továbbmenés marad az egyetlen esély arra, hogy amikor lejár a próbaidő, mégis ott lehessünk a Kegyelmes Jézus jobbján. Nem túlságosan dicsőséges ez az életpálya, éppen ezért alázatra tanít. De hát kell ennél több? Mégis vannak akik ezért, vagy azért meg se próbálják, így jutnak a másokért élés helyett a másokból élés állapotába. Ez az a beállítódás, mely alapvetően elválasztja egymástól az embereket. Az igeszakasz arra tanít, hogy mit kell tennie a kereszténynek, ha egy nem keresztényi módon élő emberrel találkozik. Ha a megütött felveszi a harcot, vagyis visszaüt, akkor a megütő még inkább hiányát érzik az igazságnak, ezért még erősebben próbálja igazát kierőszakolni, azaz a belső megzavart lelkük még inkább eltér a béke állapotától, még inkább, tehát még betegebb lesz. A háborúk is így kezdődnek. Ha elnyomó kezelést folytatunk a beteggel, akkor a panaszai is egyre erősebbek, egyre súlyosabbak lesznek, ezért mindig erősebb és az egész szervezetre károsabb gyógyszert választ ki az allopata orvos. Ha viszont a bántásra az igeszakasz szerinti válasz érkezik, akkor sokszor csoda történik, mindkét fél emelkedik és gyógyul. A hasonló de erősebb „szerrel” gyógyító homeopátia ősképe lehet ez az evangéliumi igeszakasz. (Máté 8, 38-42)

Kozma valami szike félét tart a kezében, Damján pedig könyvet. Ezekkel az attributumokkal azt fejezheti ki a művész, hogy egyes betegségeket bizony „késsel”, más betegségeket viszont „információval” lehet gyógyítani. Ez a két orvosi működés viszont szükséges, hogy ikerpár viszonyban legyen, mert egyik sem elég önmagában. Mit mond erről a kérdésről Hahnemann? Fő művének, az Organonnak 9§-ban így ír: ha valamely nyilvánvaló oka van a betegségnek, „akkor magától értetődő, hogy minden értelmes orvos ezt fogja eltávolítani. Ilyenkor aztán a rosszullét magától enyhül. Ő a szemlobot okozó szálkát a szaruhártyából ki fogja rántani, a fenével fenegető igen szoros kötésén a sebzett tagnak tágítani, azt ügyesebben fogja föltenni, az ájulást okozó sértett üteret ki fogja takarni és leölteni, a lenyelt szépnyőnyebogyókat (maszlagos nadragulya, atropa belladonna) stb. hányással fogja kivetetni...” az 1830-as fordítás míves magyar nyelvén.

Még távolabbról tekintve: az orvosi szakmákat, legyen az akadémikus, vagy komplementer egymással összhangban üdvös gyakorolni.